További képek megtekintéséhez kattintson az alábbi fényképre:

Beszámoló:

Adventi szentgyónás

Az adventi várakozás időszakában, a kolozsvári ferences testvérek meghívására, lelkinapon vettünk részt a templom és kolostor oltalmazó falai között, kiszakadva a mindennapok forgatagából, Istennek és egymásnak ajándékozva egy napot.

A zsolozsma ünnepélyes elimádkozása után fr. Dobszay Benedek, budapesti ferences atya a szentgyónás szentségéről osztotta meg gondolatait, segítséget nyújtva, hogy közelebb kerüljünk ennek a nem könnyű, sokszor, sokak számára talán nyomasztó szentségnek a titkához, belépjünk ebbe a titokba, és megnyíljunk a közvetített kegyelmek befogadására.

A szentgyónáshoz kapcsolódó nehézségek okai sokfélék: lehet rossz élményünk volt valamikor, zárkózottabb embereknek nehéz megnyílni, nem érezzük a szerepét, nem látjuk, hogy megváltozna valami életünkben, nem értjük miért mondja meg az egyház, hogy mi a bűn.

Ha Istenben egy főnököt látok, aki számon kér, és „mit rontottam el” irányból közelítem meg a Vele való találkozást, akkor nagyon nehéz elé állni. A szentgyónásban induljunk ki abból, hogy ki számomra Isten. Ha felismerem, hogy Ő szerető Atya, akkor ebben a szeretetkapcsolatban látni fogom, hogy hol romlott el Vele a kapcsolatom.

Azt tapasztaljuk, hogy hónapról hónapra, évről évre ugyanazokat a bűnöket gyónjuk meg, úgy tűnik, mintha semmi nem változna. De ha visszatekintünk és életünket egy folyamatként nézzük, akkor láthatjuk, hogy képesek vagyunk elmozdulni.

Az előkészületben és a szentgyónásban nem lehetünk olyanok, mint az a kertész, aki mindig csak gyomlál, de soha nem ültet el egyetlen virágot sem. Nézzem meg, hogy mit kaptam Istentől a legutóbbi gyónásom óta, vizsgáljam meg, hogy mi az, amit jól csinálok. Erősítsük a szeretetkapcsolatot Istennel. Bűneink egy része nagyon világos (megvertem valakit), a többi nem ennyire megfogható (türelmetlen voltam). Keressem meg tetteim gyökerét. Vizsgáljam meg azt is, hogy mikor mulasztottam el jót tenni. Próbáljam meg Isten szemével nézni életemet, és akkor előjönnek bűneim. Gondoljam át, hogy életemben minden helyzetben, mindenek fölött szerettem-e Istent, felebarátomat, önmagamat.

Egy fa kivágása során egy ideig irányítható, hogy merre dőljön, de egy adott ponton túl teljesen biztos, hogy melyik irányba fog zuhanni, ekkor már nincs mit tenni. Ugyanígy, életemben nagyon sok kis tett, döntés van, ami egyenként nem látszik, de összességében meghatározzák, hogy milyen emberré válok, és hova fog vezetni életem.

A bűn az, ha elfordulok Istentől, és általában a másik embertől is elszakít. A bűnben az ember falat épít maga köré, a pokol pedig az, ha ez az elzárkózás állandósul. A bűn realitás, el lehet fordulni Istentől. A Szentírás és az egyház azért ad parancsokat, törvényeket, hogy korlátokat állítson a szakadékok elé és értékeket védjen.

A szentgyónás szükségességének lélektani és hitbeli okai vannak. Rendszerességet hoz az életembe ha időnként átgondolom tetteimet; ha megfogalmazom, hogy mit rontottam el, segít továbblépni; ha felvállalom, hogy baj van, áttöri a gátakat. De mindenekfölött a gyónás szentség: Isten ígéretet tett, hogy ha tisztességesen elvégzem, akkor Ő ott jelen van, megbocsát. Ez független attól, hogy mit érzek, nem hangulat, hanem hit kérdése.

Az elhangzottak továbbgondolására kiscsoportos beszélgetésekben került sor. Mi volt új? Mi ragadott meg? Mi segített? Mivel tudnánk embertársainkat a szentgyónás elvégzésére buzdítani? Mi segíthet abban, hogy elhiggyem Isten jelen van a szentgyónásban? Ezen kérdésekre kerestük a választ, illetve megosztottuk egymással tapasztalatainkat, kereséseinket, felismeréseinket. A beszélgetés során megfogalmazódott, hogy a szentgyónásról még sok kérdésre kell választ találnunk, amihez az elhangzottak egy új elindulást jelentenek. Gyónásaink változnak életünk során, mindannyian keressük a formáját, módját, hogyan végezzük. A tiszta lelkű gyermek gyónásaitól a minden ellen lázadó, útkereső kamasz, a első érett Isten-melletti döntés időszakában élő fiatal felnőtt, majd a lelki életben fokozatosan előrehaladó felnőtt, és az idős napjait élő személy gyónásáig hosszú út vezet, melyet mindenkinek végig kell járnia és a küzdelmeket megvívni. Isten a kellő időben mindig megadja a kegyelmet, hogy rátaláljunk a Hozzá vezető útra, jelen esetben, hogy úgy végezzük szentgyónásainkat, hogy életünk fája majdan jó irányba dőljön. A problémáinkat, bűneinket, rossz döntéseinket megbeszélhetjük pszichológussal is, de a szentgyónásban ennél több történik, a pap feloldozása által Isten megbocsát. Mindenki számára nagyon nagy ajándék az újrakezdés lehetősége. Másokat nagy szeretettel és tapintattal, többnyire csak személyes, bizalmi kapcsolatban buzdíthatunk eredményesen gyónásuk elvégzésére.

A közösen elfogyasztott ebéd után egy filmet néztünk meg, majd erről beszélgettünk. Közben a szentgyónást is elvégezhette, aki igényelte.

Az esti szentmisében az Oltáriszentségben közénk érkező Jézus körül gyűltünk össze, Vele egyesültünk a szentáldozásban.

Köszönjük Bence testvérnek a témaválasztást, hogy erről a mindannyiunkat nagyon érzékenyen érintő szentségről egyszerűen és világosan beszélt, fiatalhoz és időshöz egyaránt szólva. Köszönjük mindazt amivel új megvilágítást adva segítette haladásunkat, és mindazt amivel megerősített, hogy jó úton járunk. Köszönjük a ferences testvéreknek befogadó szeretetüket, gondoskodásukat a lelki és testi táplálékról. Köszönet a legkisebbeknek a vidám, csengő kacagásért, az időseknek tapasztalataik megosztásáért és mindannyiunkért mondott imáikért, a fiataloknak, hogy annyi más program lehetősége mellett ezt választották.

Hála és köszönet Neked, szerető Istenünk, hogy a sötétségből a világosságra vezetsz, ahol egyre világosabban látjuk vétkeinket, és azt a végtelen szeretetet, amivel várod, hogy megbocsáthass és átölelhess.

Sárkány Györgyi