Nem tudok úgy gondolni a brassói ferences kolostorra, amelynek temploma zarándokhely a hívek számára – különösen Szent Antal segítségül hívása miatt –, hogy ne látnám a templom sekrestyéjében Szabin testvért, törékeny, csuhás alkatával, szelíd tekintetével, jóságosan mindazokkal szemben, akik átlépik küszöbét, kétségbeesésük és nehézségeik elűzésének vágyával, keresve a reményt és az isteni segítséget.
De minthogy a Földön minden mulandó, kevéssel ezelőtt magához hívta őt is Isten.

Nekrológ helyett álljon itt ez a beszámoló, amelyben ő foglalja össze életét.


Isten szolgája, Márton Áron 1957. november 24-én szentelt pappá a gyulafehérvári püspöki kápolnában több rendtársammal együtt.
Nem voltam rossz fiú, de angyal sem. Gyarlóságom tudatában Szűz Máriát kértem meg, hogy vigyázzon rám és segítsen papi munkámban. Primiciás jelmondatom: „Szűz Mária Szeplőtelen Szíve, légy az én menedékem.” Ezüstmisén szentképein ez olvasható: „Magasztalja lelkem az Urat.”Aranymisés meghívómra a Fájdalmas Szűzanya himnuszának záró verssorát írattam: „Jézusom ha jő halálom,/Anyád keze rám találjon;/mennybe hívjon engemet!”
Működésem állomásai: Dés, Bonchida 8 év, Brassó 2 év, Marosvásárhely 3 év, Vajdahunyadon pedig 35 éve vagyok.
Désen a román nyelvű gyerekek hitoktatásával bízott meg a helyi elöljáró. Ezen kívül még bőven jutott idő a plébániák kisegítésére.
Bonchida volt működésem második állomása. Tiszteletreméltó elődöm, Pál József hitvalló, kiváló lelkipásztor volt. E téren jó jó munkát végzett. Bevezette a kétnyelvű hitoktatást. E miatt az államhatalom megbízottja állandóan zaklatta, akinek ő erős hittel ellenállt. Ezt a munkát ugyanolyan körülmények között kellett folytatnom. Szerencsémre velem voltak a szüleim. Édesapám kántorizált, édesanyám végezte a házi teendőket. Huszonnyolc gyermeket sikerült a bérmálásra előkészítenem. A templomot belül kifestettem, kívülről pedig bekerítettem „betoncoklis” drótkerítéssel. Itteni működésem alatt kaptam ajándékba egy svájci barátomtól egy 1300-as új Daciat. Így könnyebben végezhettem lelkipásztori munkámat a leányegyházakban: Válaszúton, Iklódon és Szászmátéban. Ez utóbbi 100 km-re volt Bonchidától. Az itt eltöltött nyolc évet életem aranykorának szoktam mondani.
Bonchidáról Brassóba kaptam áthelyezést, ahol Szabin testvér nagy szeretettel várt. Ő volt a házfőnököm. Minden nap közösen végeztük a Szent Zsolozsmát. Újra szerveztem a Ferences Világi Rendet, amelynek két évig voltam a lelkivezetője. Jó kapcsolatom volt a világi papsággal. A nagytemplomban minden második vasárnap kisegítettem Ft. Csiszér Albert esperes urat. Ezenkívül Szabin testvérrel részt vettünk minden ünnepélyes körmeneten. Itteni működésemre mindig hálásan emlékszem vissza.
Brassó után Marosvásárhely lett működésem színtere. Itt is nagyon jó testvérekre találtam: P. Bakó Pál volt a házfőnököm, Honfi Adauktusz testvér pedig gazdasági ügyeket intézte. Minden reggel közösen végeztük az imát, az elmélkedést és a Szent Zsolozsmát. Mindkettőjüknek tehetségem szerint segítettem. Hittanórákat vállaltam az iskolában is és otthon a zárdában is. Adauktusz testvérnek segítettem a gyümölcsfák metszésében és permetezésében, valamint a rendház egyéb ügyeinek intézésében. Megszerveztem a Ferences Világi Rendet, melynek három éven át lelkivezetője voltam. A világi papsággal ápoltuk a jó viszonyt. A plébánosok meghívására missziókat, lelkigyakorlatokat, triduumokat és alkalmi ünnepeken szentbeszédeket vállaltam. A Főtemplomban Csató Béla főesperes úr által szervezett ünnepi körmeneteken mindig részt vettünk. Így próbáltuk kifejezésre juttatni egyházmegyés paptestvéreink iránti tiszteletünket.
Vajdahunyad lenne papi és szerzetesi tevékenységem ötödik állomása.
Szent életű barátok meleg fogadtatására találtam itt. P. Sándor Valérián volt a házfőnök, P. Bartók Albert a vikárius. Valérián atya szabad idejében rózsafüzéreket kötött. Minden szemre elimádkozta a megfelelő imát. Albert atya a hitoktatás területén szorgoskodott, kiváló eredménnyel. Jómagam – mivel kocsival jöttem – a filiákban tevékenykedtem: Govásdián, Lindzsinán /Izvoarele/ Teleken és Gyaláron.
Megjegyezni kívánom, hogy Isten szolgája Márton Áron püspök úr példájára első voltam az egyházmegyében, aki mozgássérültet alkalmaztam irodai munkára Bakó Anna személyében, aki ügyesen és szépen dolgozott az irodán. Vajdahunyadon a torony és a templom tetőszerkezetét a porladozó eternitről kicseréltük bádogra nagybányai szakemberekkel.
Govásdián a templom szentélyét bádoggal fedtük, lefolyó csatornákat tettünk, bekerítettük a templom körüli részt, és a templomba vezető ösvényt úttá szélesítettük.
Lindzsinán befejeztük a templom építését, amelyet Jakab Antal püspök úr szentelt fel. Teleken a templom külső részét nemesvakolattal vontuk be, a deszkakerítést betonkerítéssel cseréltük fel. A templomot belül kifestettük és a temetőt is bekerítettük.
A fent leírtak lennének dióhéjban ötven éves papi és szerzetesi tevékenységeim. Legyen ezért hála a Szentháromságos egy Istennek és Jézus Szent Anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának.

Vajdahunyad, 2007. szeptember 16.