A Miatyánk kifejtése

(EXPOSITIO IN PATER NOSTER, MKif)

Isten nagy ajándéka, hogy Jézus a Miatyánkban megtanított bennünket imádkozni.(Mt 6,7-15) Érdekes, hogy Jézus az apostoloknak azt mondja: „Ti így imádkozzatok.” Vagyis kiemeli, hogy Isten Fiaként, Ő másként szólítja Atyának az Istent, mint mi emberek. Fentről jövő tanításként, helyes mederbe tereli a mi sokszor annyira gyarló imánkat. Mintegy tükröt tart elénk, hogy megvizsgáljuk, mi hogyan és milyen lelkülettel imádkozunk. Még ha másként, is mint az Úr Jézus, de Isten gyermekeiként, mi is atyának szólíthatjuk Istent. Assisi szent Ferenc egy magyarázatot irt a Miatyánk szövegéhez. Ha nem is származik minden sorában Ferenctől ez az imádság, mégis az övé, hiszen maga alakította ki, és gyakran imádkozta a zsolozsmában,ahogy a Dicséretek minden imaórára  jegyzete tanúsítja.

 

1 Ó Szentséges Atyánk,

teremt?nk, megváltónk, vigasztalónk és Üdvözít?nk.

 

 

Szent Ferenc gazdagon bánik a jelz?kkel, amelyek nála mindig sajátos tartalmat fejeznek ki. Ami mindenekel?tt leny?gözi az Isten szentsége. Számára Isten Szentháromság: Teremt?, Megváltó, Vigasztaló. De nem állja meg, hogy újra oda ne tegye, hogy Üdvözít?.

   

2 Aki a mennyekben vagy:

az angyalokban és a szentekben; te világosítod meg ?ket tudásukban, mert te vagy, Uram, a fényesség; te gyújtasz szeretetre, mert te vagy, Uram, a szeretet; te töltöd el ?ket bentlakásod által boldogsággal, mert te vagy, Uram, a legf?bb jó, az örök, akit?l minden jó ered s aki nélkül semmi jó nincsen.

 

 

Szent Ferenc tudja, hogy Isten nem kizárólag a távoli mennyben lakik, hanem "az angyalokban és szentekben" Ez nagyon is evangélium: "Isten Országa közöttetek van." És újra a tartalmat kifejez? jelz?k sokasága: fényesség, szeretet, legf?bb jó, mert "nélküle nincs semmi jó."

3 Szenteltessék meg a te neved:

ragyogjon föl bennünk a te ismereted, hogy felismerjük, milyen a te jótéteményeid szélessége, ígéreteid hosszúsága, fönséged magassága és ítéleteid mélysége,

 

Arra vágyik, hogy Isten neve megszentel?djön, felragyogjon bennünk. Csak így juthatunk el az ? ismeretére. A név, mindig a Személyt jelöli.

4 Jöjjön el a te országod:

hogy te uralkodjál bennünk kegyelmeddel és vezess bennünket a te országodba, ahol színed látása homálytalan, szereteted tökéletes, barátságod boldogságot árasztó, élvezésed örökké tartó.

Az Úr Jézus szándéka szerint megérti, hogy Isten Országa, országlása (uralma) bennünk, a bens?nkben kell, hogy elkezd?djön. És mintegy a tapasztalatból kiindulva azt mondja: „barátságod boldogságot árasztó, élvezésed örökké tartó.”

 

5 Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is:

hogy teljes szívünkb?l szeressünk téged és szüntelenül reád gondoljunk, hogy teljes lelkünkb?l mindig utánad sóvárogjunk, hogy teljes elménkb?l minden szándékunkat feléd irányozzuk és mindenben a te tiszteletedet keressük s hogy végül minden er?nkb?l minden képességünket, lelkünk és testünk minden rezdülését a te szereteted szolgálatára fordítsuk és semmi másra; felebarátain-kat úgy szeressük, mint önmagunkat, er?nkhöz képest iparkodjunk mindenkit szeretetedre gyullasztani, mások szerencséjén nem kevésbé örülni, mint a magunkén, szerencsétlenségükben pedig részvéttel lenni irántuk, és senkit meg nem bántani.

Mi lehetne fontosabb akarata, szándéka Istennek, mint hogy szeressük ?t és felebarátunkat. A f?parancs visszhangzik itt, részletezve és alkalmazva. "Teljes szívünkb?l szeressünk, utánad     sóvárogjunk.." A felebarát iránti szeretet pedig abban mutatkozik meg, hogy     szerencsében vele örülünk, bajban vele együtt bánkódunk, mintha mindez velünk történt volna. "És senkit meg nem bántani."

6 Mindennapi kenyerünket:

a te szerelmes Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust, add meg nekünk ma: annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és  tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett, és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.

A mindennapi kenyérnél az Oltáriszentségben közöttünk lakó Jézus Krisztusra, a szentáldozásra gondol, azt kéri, hogy minden nap találkozhasson vele. Így lesz szorosabb és mélyebb a kapcsolat vele. E nélkül nem megy!

 

7 És bocsásd meg vétkeinket:

a te kibeszélhetetlen irgalmasságodért, szerelmes Fiad szenvedésének erejéb?l, s a Boldogságos Sz?z és minden választottak érdeméért és közbenjárására.

Tudja, hogy b?neink bocsánata Isten irgalmasságán múlik, amelynek forrása Jézus Krisztus keresztáldozata. És segít a Sz?zanya közbenjáró imája, valamint a szentek érdemei.

8 Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkez?knek:

és ha nem bocsátunk meg valamit egészen, add, Uram, hogy teljesen megbocsássunk; add, hogy az ellenséget igazán szeressük, s érettük nálad buzgón közbenjárjunk, senkinek rosszért rosszal ne fizessünk[1],  s azon legyünk, hogy benned mindenkinek hasznára legyünk.


 

[1]3: vö. Ef 3,18 5: vö. Lk 10,27 8: vö. 1Tessz 5,15

A Miatyánk kulcs mondatánál, és talán legnehezebb részénél mintegy tanácsul adja: hogyha a magunk erejéb?l nem tudnánk mindent és feltétel nélkül megbocsátani, akkor Istent?l kell kérnünk, hogy megtehessük. Az ellenségért mondott közbenjáró ima a jele annak, hogy az irgalom és bocsánat útján járunk. És nincs más vágya, minthogy mindenkinek hasznára legyünk. Mennyire szentirási,-evangéliumi hozzáállás.

9 És ne vígy minket kísértésbe:

se burkoltba, se nyilvánvalóba, se váratlanba, se tartósba.

Érdekesen elemzi, hogy a kísértés lehet burkolt, nyilvánvaló, váratlan és tartós. Ez nem "tudományos" felosztás, csak az mondhat ilyen jelz?ket, akinek minderr?l tapasztalata van. Úgy látszik ezekt?l tartott a leginkább.

10 De szabadíts meg a gonosztól:

a múlttól, a jelent?l és a jövend?t?l. Dics?ség az Atyának…stb.

 

A gonosztól való szabadság pedig legyen tartós. Hogyha megtapasztaltuk Isten irgalmát, nincs sz?kség arra, hogy a múlt szemétdombján kaparásszunk. Ugyanakkor kísérthet a  a jöv?vel való aggódó foglalkozás, ami a legfontosabbtól, a mától, a jelen pillanattól foszt meg.

Sajat címkek: