Meg nem er?sített Regula

 (REGULA NON BULLATA, 1Reg)

 

 

            Ferenc életformájának els? megfogalmazását III. Ince hagyta jóvá szóban, 1209-ben. A közösség terjedése kiegészítéseket, átdolgozásokat, javításokat tett szükségessé. Ez a közös munka a káptalanokon folyt, a regula alábbi formáját 1221-ben állították össze. A 22-24. fejezetek talán még ebben sem voltak benne, m?fajukban annyira nem illenek regulába. Érthet? Bartolomeo di Sassoferrato XIV.szd-i jogász megjegyzése: „A testvérek élete olyan újdonság, hogy el?zmény hiányában nem lehet rá formulát alkalmazni”.

 

 

XXIII. Imádság, dicséret és hálaadás

 

            (1) Mindenható, szentséges, magasságos és fölséges Istenünk, szent és igazságos Atya, égnek és földnek Ura és királya, hálát adunk neked önmagadért, mivel szent akaratodból és a Szentlélekkel egyetlen Fiad által megteremtettél minden szellemi és anyagi létez?t és bennünket is képedre és hasonlatosságodra teremtve a paradicsomba helyeztél[1].

            (2) Mi pedig saját hibánkból elbuktunk.

            (3) És hálát adunk neked azért is, mert, miként Szent Fiad által megteremtettél bennünket,azonképpen szent szeretettel, mellyel szerettél bennünket,lehet?vé tetted,[2] hogy az igaz Isten és igaz ember a dics?séges és boldogságos mindenkor Sz?z Máriától megszülessék,s bennünket keresztjével, vérehullásával és halálával a rabságból kiváltson.

            (4) És hálát adunk neked azért is, mert egyazon Fiad ismét el fog jönni fölségének teljes dics?ségében, hogy az átkozottakat, akik nem tartottak b?nbánatot és nem ismertek téged, az örök t?zre küldje, azokhoz ellenben, akik megismertek és imádtak téged és b?nbánatban szolgáltak neked, így szóljon: Gyertek, Atyám áldottai, és vegyétek az országot, mely nektek készíttetett a világ kezdetét?l.[3]

            (5) Mivel azonban valamennyien szánalomra méltók és b?nösök vagyunk, és így méltatlanok arra, hogy nevedet kiejtsük, alázattal kérünk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, a te szerelmes Fiad, kiben neked kedved telt,[4] a Vígasztaló Szentlélekkel együtt adjon neked hálát mindenért, úgy ahogyan neked és nekik legjobban tetszik, ?, aki neked mindig elég, s aki által annyit tettél értünk. Alleluja.

            (6) A dics?séges Atyát,a boldogságos mindenkor Sz?z Máriát, Szent Mihályt, Gábort és Ráfaelt és a boldogok, szeráfok, kerubok, trónusok, uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok,[5] er?sségek, angyalok és f?angyalok minden karát, Keresztel? Jánost, János evangélistát, Pétert és Pált, és a boldog pátriárkákat, prófétákat, Aprószenteket, apostolokat, evangélistákat, tanítványokat, vértanúkat, hitvallókat, szüzeket, boldog Illést és Hénokot és minden szentet, akik valaha éltek, voltak és jelenleg élnek, szintén alázattal kérjük a te szerelmedre, hogy a te tetszésednek megfelel?en adjanak hálát mindenért tenéked, hatalmas, igaz, örök és él? Istennek a te Fiaddal, a mi Urunk Jézus Krisztussal és a Vígasztaló Szentlélekkel mindörökkön örökké[6]. Amen. Alleluja.

 

 

 

 

 

 

            Mathura nyomán

 

A Rnb. Hosszú imával fejez?dik be

 

I.                    Isten tetteir?l való megemlékezés (anamnézis), 3 hálaadás – 1,2,3,4 v: hálát adunk

 

II.                 Lélekhívás – epiklézis-  5,6 v.

a.      Atyának való hálaadás

b.      Összes szentek segítségül hívása

 

 

     I. 1,2,3,4 v, 3 hálaadás (doxológia) 

 

Az Atya hármas közbelépése: Teremtés, Megváltás, Parúzia. Mint a liturgikus imát, az Atyához intézi.

7 néven szólítja meg. Írásaiban 87 néven emlegeti Istent, össze lehet állítani bel?le Isten nevének litániáját. Az Atya mindennek a kezdeményez?je, az Atya els?bbsége, mint János evangéliumában.

Ferenc imájában kevés a kérés, inkább hálát ad, kontemplál.

 

1.      Teremtés

      Istennek önmagáért ad hálát:

(1) Mindenható, szentséges, magasságos és fölséges Istenünk, szent és igazságos Atya, égnek és földnek Ura és királya, hálát adunk neked önmagadért, mivel szent akaratodból és a Szentlélekkel egyetlen Fiad által megteremtettél minden szellemi és anyagi létez?t és bennünket is képedre és hasonlatosságodra teremtve a paradicsomba helyeztél[7].

Hasonlít ahhoz amit a dics?ségben imádkozunk. Az ember Isten legcsodálatosabb teremtménye, a teremtés csúcsa.

„ a paradicsomba helyeztél[8].” – Boldogságra teremtettél – ez az ember hivatása. Istenr?l beszél, de szól az emberr?l is. Az ember nagyságát is ünnepli.

(2) Mi pedig saját hibánkból elbuktunk.

Mi – Mintha ? is ott lett volna a paradicsomban, mintha minket ?ztek volna ki onnan. Magára veszi a múltat.

 

2.      Megváltás

(3) És hálát adunk neked azért is, mert, miként Szent Fiad által megteremtettél bennünket..

Mint Jn 17,23-ban: „és szereted ?ket, amint engem szerettél” Isten szenvedélyesen szereti az embert. Ennek gyümölcse a megtestesülés. „boldogságos mindenkor Sz?z Máriától megszülessék”  Megjelenik Mária alakja. Isten tervének a része. Sok jelz?t használ, de Máriáról mindig a Fiával való kapcsolatában beszél, a Szentháromsággal való kapcsolatában. A Szentháromság választottja. Kiegyensúlyozott Mariológia.

„halálával a rabságból kiváltson”

 

3.      Parúzia

(4) És hálát adunk neked azért is, mert egyazon Fiad ismét el fog jönni fölségének teljes dics?ségében

Az Atyának tulajdonítja a kezdeményezést, Jézus második eljövetelével kapcsolatban.

Utalás Mt.25.fejezetére. Megfordítja az evangélium sorrendjét: az átkozottakkal kezdi, és a boldogokkal fejezi be. Nem akarja pesszimista módon fejezni be.

„átkozottakat, akik nem tartottak b?nbánatot és nem ismertek téged”

Jobb fel?l lev?k: „akik megismertek és imádtak téged és b?nbánatban szolgáltak neked”

Meghívás: „Gyertek, Atyám áldottai, és vegyétek az országot, mely nektek készíttetett a világ kezdetét?l.[9]”

A paradicsomban kezd?dött és ott is fejez?dik be (incluzió) Az ember és a világ eléri a maga rendeltetését. A teremtés szíve mi vagyunk.

 

II. Lélekhívás – epiklézis-  5,6 v.

 

a.      Atyának való hálaadás, Fiú által a Lélekben – 5.v

Mint egy liturgikus szövegben: „a mi Urunk Jézus Krisztus..” Isten dics?ségének els? megénekl?i a Fiú és a Lélek. Csak a Fiú és a Lélek tudja miért kell hálát adni. Az ember nem méltó erre, ezért fordul a Fiúhoz és a Lélekhez.

b.      Összes szentek segítségül hívása. 6.v

Az égi Egyházhoz, a szentekhez fordul, hogy segítsenek hálát adni. Mária, szentek, angyalok. Mária mindenkit megel?z ebben a felsorolásban, egy n?, aki ilyen nagy méltóságra emeltetett. Egyedi kapcsolata van Jézussal, még az angyalokat is megel?zi. Nagy csapat élén áll. Ugyanakkor szent Ferenc különleges tisztelettel fordul az angyalok felé: „Szent Mihályt, Gábort és Ráfaelt..” Más szentek: Keresztel? János, szent János evangélista, Péter és Pál. János evanélistának nagy a befolyása szent Ferenc irásaira, az Atya központi szerepe. Illés, Hénoch két Ószövetségi szent, akik istenhez ragadtattak, akiknek el kell jönniük. A halottakért végzett imában szerepelnek.

„minden szentet, akik valaha éltek, voltak és jelenleg élnek, szintén alázattal kérjük a te szerelmedre, hogy a te tetszésednek megfelel?en adjanak hálát mindenért tenéked”

Ünnepélyes befejezés: „hatalmas, igaz, örök és él? Istennek a te Fiaddal, a mi Urunk Jézus Krisztussal és a Vígasztaló Szentlélekkel mindörökkön örökké[10]. Amen. Alleluja.” – hasonlít a Keleti anaforákhoz.

 

 

            Nyomon követhet? szent Ferencnek a teológiai, antropológiai szemléletét. A realitás talaján áll. Figyelembe veszi az elesettségünket. Azt szoktuk mondani, hogy a fertences lelkiség Krisztocentrikus, de íme, hogy Szentháromságos, ami nem kisebbíti a Fiú szerepét.

Ma beszélnek a narratív teológiáról, ez lelhet? fel szent Ferencnél. Dimanikus, egy folyamatba lépünk be. Történésr?l van szó, nem csupán eszméket közvetítenek.

Nyelvezete közel áll az evangéliumok nyelvezetéhez. Közérthet?, követhet?, mégis mélysége van, ami mindig új színekben ragyog fel.